megint elmentem otthonról.pedig lehet,hogy nem kellett volna most ezt tenni.akkor még jó mókának tűnt.az egyedül vonatozás,és idefele jövet valahogy reményekkel töltött el.ja,és épp ez itt a baj.
a már kékről,barnára festett hintában ülök.egyedül.kezemben kubiszyn viktor drognaplója,aminek a sorait jól esik enni.egyre hűvösebb van.körülöttem,bennem túl sok jó nem igazán történik.
a reménye elúszott,a nap már lement,a hajam megnőtt,a telefonom még most se csörög és sose az ír nekem,akit várok. hát igen,túl sok jó nem történik.
a gondolatok is egyre gyorsabban futnak ki a fejemből.leírni se érkezek őket.ez maradt.
jó kedvet remélve innám a sörömet,de már nincs benne.hallgatnék quimbyt,de le fogok merülni.és szívnék füvet,de az múltkor se segített.hát mihez kezdjek?
ha most hívna tépni,rohannék.de most nem ír.nem szólít aranyoskámnak,kedvesnek.se emesének.
a volt barátom verseit olvasom.
tőlük se lesz jobb kedvem.de azért respect.
azt hittem ez már összejön.
azt hittem,jó lesz.
talán tudnom kellett volna,nem csak hinnem.
baszni bele az egészbe.
pedig...pedig azt hittem,egyszer ott aludhatok nálad.ja,nálatok,bocsánat.
minden előttünk elhaladó ember arcában ismerősöket keresek.de az sose jön.bár talán nem kellene várni,és jönne.minden hangra felfigyelek,hátha ismerős,hátha hallottam már azt a hangot valamikor.de nem.egy hang se cseng ismerősen,egy arc mosolyát se ismerem.
várom a jót.
Helló! Csak azért írok, mert elég régóta követlek, és majdnem velem együtt kerültél nagyon hirtelen a padlóra és igazából csak azt akartam írni, hogy nagyon-nagyon együttérzek veled és nem tudom, hogy értem-e vagy csupán érteni sejtem minden szavadat, de megérintenek és kicsit érzem bennük magamat. Én már kifelé lábalok, remélhetőleg ebből a helyzetből, ami meg bennem marad, azt beleölöm valami alkotótevékenységbe, vagy kifutom, esetleg kihallgatom magamból. És igazából csak annyit akartam mondani, hogy kitartást! Azt hiszem, ez a legtöbb, amit hitelesen írni tudok, nem vagyok a nagy bölcsességek híve :)
VálaszTörlés