menni kéne,de itt hagyni téged már nincs erőm.-énekeltem,majd bocsánatot kértem,mert tudtam,hogy nem szereted annáékat.erőm lett volna,hiába fagyott szét minden porcikám...de nem akartam.sose éreztem akkora köteléket,mint akkor hozzád.csak feküdtem volna ott melletted,csendben,hidegben,hagytam volna,hogy melegíts és simogass.szórd a bókokat,amilyeneket még eddig soha senki.örültem volna neki.
megtanultam tőled,hogy a nagyapák halva születnek és megkínáltál finom borral.én is téged,epressel.aztán msánap egyedül ültem a tér kövezetén,és hallgattam,néztem,ahogy játszottok.körülöttem táncoltak. kalapos voltam,anya régi hátizsáka volt rajtam,és egy katonazöld kabát.és tornacsuka.a zöld szemem mindig téged kutatott.
emlékszem,tisztán emlékszem az első pillantásodra.nem csak én,fogadni mernék,te is.
....
inkább nem fejezem be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése