bocsánat.

görbeest a javából.
hat fiú,egy lány.-ahogy az lenni szokott.
whiskey,sör,házi. sok liter.
és egy újabb fény az alagút végén,ami reményt adott.egy kis időre.

feltekersz az egyik faluból a másikba,srácok várnak.csak a felét ismered.-emese vagyok.hali.-ákos,máté,domi....ja,meg valami csabi is.okok,vágod,de még most se tudod,melyik melyik.mellékes.inni tudtatok így is.
az éjszaka közepén a földön feküdtél és a csillagokat lested.bejártatok két falut,mert haza akartak kísérni.hát,nem jött össze.szinte mindenki részeg.mindenki,mint egy papagáj,úgy ismétli a kérdéseit,és te,szintén,mint egy papagáj,úgy válaszolsz rájuk.de azért jót is beszélgettél,utcaszélen ülve a temető mellett,neon fények alatt.a suliról kezdett kérdezni,aztán lecseszted,hogy miért épp erről beszél....majd közölte,hogy talán pont miatta fog megdögleni a legjobb havernője macskája,és fognak kipusztulni a virágai.de megoldja.
aztán hazaindultál,de valahogy csak másnap reggel értél haza.ott aludtál.csókok közt aludtál el.mosollyal az arcodon.úgy ébredtél,hogy őt láttad először.ő felébredt,mondta,hogy te csak maradj nyugodtan...visszahúztad volna.de elment.
reggel mindenki másnapos,azt esznek,amit találnak,nevetnek az éjszakán.mondjuk így,utólag annyira nem vicces,.
aztán hazajössz,kezdheted kreálni a sztorikat,hogy hol aludtál,kinél,miért meg ilyesmi.és le vagy cseszve,mert ők az ilyenhez nem szoktam még hozzá.ok,bocsi,de hát nálatok ez így megy.már megszokták.ha tudnák,hogy a fele se igaz.

bocsánat.