szombat, június 29

nincsde.

sok víz lezúdúlt már a bodrogon.
túl sok csók csattant el,és túl sokan voltak,akik kapták őket.
sok mosolyt csalt arcunkra a nap.
nevettünk.
sok pénzt költöttünk alkoholra,
de már régóta nem iszunk kísérőt.
ráncoltuk homlokunkat,de nem öregedtünk tőle.
behangultuk a gitáromat,és lecseréltem a háttérképemet.
túl sokszor próbáltam átlépni  a határokat.
naponta másztunk fel a nyolcadikra.
-nem lett volna szabad.
rengeteg lepke lárva kelt életre gyomrunkban.-egyedül nem élhetsz örökre.
rájöttünk,hogy a pohár semmi más,csak pohár.
mégis öregszünk.
diákok lettünk az iskoláért,de amúgy utálnak.
mindannyiunknak van története.
gondolatblokk.-de nem mi vagyunk a világ legjobb szakácsai.
szegedi ifijuság..hitték ezt rólam,pedig 6órát utaztam azért,hogy az legyek.
csókok.
a zsiráfokat nem csak én szeretem.és kalapot se csak én hordok.
szeretem a kalapot.
a kákettőt is.
a nagyapák halva is születhetnek.
- hinni kell benne.
mindenben hinni kell.

nem értem ezt az egészet.de...nem kell de.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése