szombat, június 29

azt a jóléti úristenedet.
naponta járod be a várost,a lábad már szinte a nap végére nem is érzed.a nap se süt,csak a szél fúj,de még az sem kellemes ilyenkor.nem bírod,leülsz a szökőküt mellé és két tenyeredbe temeted a kezed,miközben arra törekszel,hogy minél több jó dolog jusson eszedbe,csakhogy ne sírj.
egyre kevésbé sikerül ez a dolog,pedig régen ez nagyon egyszerá dolognak bizonyult.
most csak összetört szívek,elkopott szénceruzák,rongyosra hallgatott slágerek,könnyes szemek,egyedül töltött délutánok,üres kollégiumi szobák,folyosók,sírós ölelések jutnak eszedbe. meg az elpocsékolt alkalmak,lehetőségek.
egy se rajzol az arcodra mosolyt.csak néha egy-egy egy kicsike,sodrott mosolyt.az se az igazi.
próbálsz kivergődni ebből az egészből.
néhéz.
ezis.basszus.nem haboskakaó.meg fenékig tejföl.
minden kis zaj idegesít.a galambok hülye hangja,a gyerekek kacaja,a csecsemők sírása,a kopogó cipők hangja,a magasan szálló repülő,a víz csopogása,az utcazenész muzsikája.
mélypont.
mélypont,amiből minél hamarabb ki akarsz kászálódni,de nem tudod,hogy láss hozzá.a nyárban bízol.a nyárban látsz némi reményt,némi vigaszt.
de már lassan remélni se mersz.az elmúlt egy hónap még ettől is elvette a kedvet.
lassan magadra se ismersz.
a rajztanárnak sírod el bajodat,könnyek nélkül,de tudja,hogy bőgnél,ha nem lennél túl büszke.egymást nyugtatjátok,buzdítjátok,hogy ne adjátok fel.
a csíkos karosszékben tudsz csak megnyugodni.a festékpacás padlós teremben,ahol még mindig kávéillat van,és még mindig jó zene szól.és egyre jobban szereted.egyre több jó emberrel találkozol ott,akikkel eléggé egy húron pendülsz.mosolyt csalnak az arcodra.ők erre képesek-pedig alig ismered őket.minden délután ott ülsz,némán,rajzolsz valamit,vagy írsz,esetleg a teásbácsi rajzfüzetét lapozod ezredszerre is.
a művészetről dumálnak.zubolyt hallgatnak,kávéznak,tiszacipőjük van,ismerik a quimby összes dalszövegét,ahogy a kispálét is,és szeretnek téged.legalábbis azt hiszed.
a tesódról kérdeznek,aztán órákon át beszélgetnek szívednek kedves dolgokról.
úgy érzed,sikerült megnyugodnod.mosolyogsz.
aztán kiküldenek a suliból...és újra minden előlről.
Megjárom a poklot engem átenged a lézer,
Kétszer indulok a lelkemért de nem elégszer.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése