angyal földi kislakásban mindenki összegyűlt.a feeling,amikor a konyhát ellepik az emberek.te a pulton ülsz,és bámulod a haverjaidat.a feles poharak a tűzhely körül.gondolkodsz,melyik haverodtól kérj egy szívást.vajon sokuk közül kinek lesz a legkisebb valószínűséggel szüksége egy szívásra,ami majd az életét menti.de ugyan,nem is szereted a cigit.múltkor is egy tök idegen tag kezébe nyomtad,mondván szívja ezt a szart,az,aki szereti...csak egy szívás...de mégsem kérsz.leugrassz a pultról,épp nem állt előtted senki.megkövülsz egy pillanatra.ugyanazon a földszinti konyhában maradtál,vagy már a pince tátongó üressége közepén állsz?ott maradtál.mindened csupa füst.a hajad,ha hosszú lenne,bűzlene.nem mintha így,hogy rövid,nem.leülsz az egyik sarokba,ahol az előbb még egy idegen szerelmes pár nyelvgyakorlatozott.tömegben vagy,egyedül.vársz,nézelődsz,reménykedsz.hiába.mélyen tudod jól,hogy hiába ülne melléd egy kalapos,kockás inges srác,ugyanolyan egyedül maradnál,mint eddig.sőt.még rosszabb lenne helyzeted.üres fecsegést festene az üres fecsegés.nem szereted te azt,csak néha elhiheted magaddal,hogy szereted olyankor bámulni,ahogy mozog az emberek ajka.végülis csak simán fizikailag is egyedül maradsz.fejben eldöntöd,hogy kiss tibit vagy a papp szabit szereted-e jobban,esetleg jim morrisont vagy bob dylant.vagy pl ehhez az állapothoz nirvana vagy joy divinson illene-e inkább.aztán the drums-szal a füledben kisétálsz az ajtón...inkább pink floyd.
http://frenchtictac.tumblr.com/-szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése