szombat, december 1

Beck Zoli

"hogy egyszerre jó. hogy az előbb még semmi. a hosszan tartó semmi. a fájdalom hiányaként elgondolt létezés – a boldogság, vágná rá minden bölcsész. ha kicsit is északra figyelt. ami most megvan: a jó. hogy szétárad, szétszalad, anélkül, hogy tettél volna érte. és nem a hiány árad, hanem a valami – zubogni érzem, tárgynak, anyagnak akarom, hogy szaladjon, és nem az erek falán sodor, hanem mindenfelé, pályák nélküli szertelenség ez."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése