mindig szebb holnapot álmodunk magunknak...mindig szebb jövőt álmodok magamnak.
még a jelenlegi jelennél is szebbet.
pedig ezzel is meg vagyok elégedve.vagy mégsem?
de.
nem tudom azt mondani,hogy nem.megvan mindenem.
csak a szív kéne,ami már nála/d/ van.
ami nélkül azért mégse minden olyan oké.
betakarózol,befordulsz a fal felé,párnádat szorosan átöleled és...a gyomrodban megint az a rég érzett érzés.olyan az,mint amikor a lány felé hajol a fiú,majd először megcsókolja őt.küzdened kell az érzéssel.parancsolnod kell magadnak.magadnak?az túl egyszerű lenne.a szívednek.és ott az eredménytelenség első jele az arcodon.úgy folynak végig a könnyek az arcodon,mint amikor majd meglátod őt végre,és boldogságtól könnyezel. vagy egy kicsit kisebb mértékben.rájössz,hogy tényleg beleszerettél.nem is belé,hanem abba,amit ő neked ír.ő neked.neked.ennyi már épp elég lenne.de ráadásul még ő is.a hangját már rég elfeledted,de ha meghallanád,felismernéd majd kételkedés nélkül fordulnál vissza a főtéren,hisz tudod,hogy az ő.vagy ő az.ő a hosszú hajú énedet ismeri,te már minden arcát.vagyis azt hiszed.rájössz,hogy hiába tagadod le,elbuktad a játékot,amit be se fejeztetek.vagy hivatalosan el se kezdtetek.és rájössz arra is,hogy tényleg igaza volt annak a nőszemélynek.annak,aki alig ismer,csak háromhónapja találkozik veled mindennap és lép be az átmeneti szobádba.állítása szerint művész vagy.nem jó neked bármi.pontosabban bárki.kiváltságot érezhet az a százból egy fiú,akibe te beleszeretsz-állítja.most már bólogatsz is hozzá.
a francba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése