kassa lócáin táncolnék önfeledten.főleg pénteken.nem részegen,csak önfeledten.kacagva és boldogan.a péntek este fényeiben.mert pénteken mégis más.minden más.jó lenne,ha senki nem nézne majd hülyének.átkarolva egymást szökőkútba lépnénk,majd a víztől dideregve ölelkeznénk.talán nem csak én érezném át az egészet.cselekednék olyat,amit amúgy másnapra bánnék,de túlélném,és egy hónap múlva egy újabb önfeledt pillanatkor jót nevetnénk rajta.ölelést osztanék bárkinek.nem utálnánk senkit,csak a virradatot.az új napot.nevetnénk,milyen buták a felnőttek.humánosok ként befestenénk a fák leveleit,idézeteket írnánk rájuk,és vörösrúzsnyomot hagynánk a szobrok arcain.vaku nélkül mindent-hogy ne úgy emlékezzünk rá.szeretném az ilyet.
repülj magasra,éld meg álmaid!az életünkön millió karát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése