egy kócos majom a szélben

egy  ideig jó minden.átélsz és élvezel mindent.a nagy város rezzenéseit.a városi galambok szárnycsapkodásai is szerelemre való okoknak bizonyulnak.aztán beleunsz.rájössz,hogy túl jól indult minden,aztán zuhantál egy jót és már nincs pillangóhatás.nincs délutáni felemelő érzés,csak szobában döglés,szebb délutánt váró reggelek,ködös,hideg,pocsolyás város.reggeli köhögés,és nincsen te meg én sem.azaz mi sem vagyunk.tanulós délutánok,fuccsba menő tervek.csalódás.hiányérzet.egy beszélgetés késő este,majd rájössz,hogy hiányzik az élet.az élet,amit épp csak,hogy elkezdtél élni,máris végetért.a füstös suliutáni napok,a kocsma pincéje,a csendben egymás mellett ülés,mégis mindent egymásnak elmondó gesztusok,az egymás átkarolások,hazakísérések,beszélgetések,szikrák a szemekben,a lazulás,a jó zene,aminek ütemét a lábaddal dobolod. és az a kellemes érzés.az a jó állapot,amit imádtunk.talán csak a felesekért kiadott pénz nem hiányzik.azt félreteszem,hogy máskor igyuk el...nem.nem vagyok rossz lány,csak szimplán  lázadó.minden ellen lázadó,bár sok mindenki arcába belemosolygó.aki ismer,tudja,milyen vagyok.nem kell elolvasnom négyszer a bibliát ahhoz,hogy megjavuljak,mert tisztában vagyok minden tettemmel.azzal is tisztában vagyok,hogy jelen 15éves koromban nem tudok olyan életet élni,amilyet én szeretnék.abba a világba csak egy-egy pillanatkor lépek bele...amikor reggel elmegy mellettem az a fekete posztókabátos,hosszú göndör hajú,szakállas kalapos tornacsukás srác,akit amúgy Jaronak hívnak,cigivel a kezében,és a füst pedig egyenesen arconcsap;amikor tape underground-ot hallgatok a folyosón ülve,becsukott szemekkel,mindenre egyszerre gondolva,vagy amikor...vagy amikor...vagy amikor.nem tudom.kár,hogy felfogom azt,ami körülöttem zajlik.egyik ember a másik után esik szerelembe.a harmadik csak belezúg a srácokba.sört isznak,táncolnak,smárolnak,járnak.vagy csak vannak.ők se tudják.én a sarokból félszemmel lesem őket.aztán elsuhan előttem egy göndör,szőke borzos hajú srác,burtonos táskával és üveges tekintettel.felkapom a fejem,és mindent másképp képzelek el...teljesen másképp.