kedd, október 2

az,hogy igazából nem hiszek másban,csak a tegnapomban,az már egy teljesen másik fejezet,meg amúgy is...tök mindegy.
a bécsből kapott klimtes bögrémből szürcsölgetek.hol kávét,hol mentás teát.vagy mentásteáskávét.az utolsó kortynál mélyen belenézek a bögre aljára,és várok valami természetfeletti cuccot.mindhiába.baszhatom.a zöld takaró alatt minden érzés megreked.aztán pedig ijesztő módon jönnek megtámadni.és rájövök,hogy ezt elcsesztem.rögtön az év elején.még magamnak se akartam totálra megfelelni,most pedig azt veszem észre,hogy egy csomó ember befolyásol tetteimben.amit megtennék csak úgy,alapból,nem teszem meg,mert mit képzel majd ő rólam...?és legszivesebben felpofoznám magam.és újra kikell nőnöm ezt.vagy simán,mint amikor a teafilterből kifacsarom a teát,úgy folyjon ki belőlem is ez a cucc.jó lenne nem törődni a külsőségekkel.megtapasztalni mindazt,ami belül fontos.amivel érdemes kezdeni valamit.de aztán rájövök,hogy én ehhez még kevés vagyok.mint a 'fekete hattyúk'-ban.az egyik szerepet még eljátszom,de a másikat,amit valójában jó lenne átélni,már kevésbé.és csak reménykedem,hogy a végén majd meglepődöm,és megtapsolhatom saját magam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése