hétfő, május 7

magamat hazudtolom meg.

enyhén szólva komolyan erről lenne itt szó.azt írtam Beának,amit már rég kiakartam magamból írni.azt,hogy nagyon rühellem,utálom ezt az egészet,amit én itt napról napra produkálok.pontosabban lehet,hogy az egész rendszert .sőt,tuti.azt,ami itt megy körülöttem.az osztálytársak,akik jelenléte már alapból irritál.a nyalizó tanárok,az egymást majmoló nagyképű tagok,a talpnyalú,de öntelt emberek,akik kitapossák egymásból a szart,de mosolyognak,azt vélve,hogy ez így tök jó.és szépen lassan beleolvadok az egészbe.csak én legalább szeretnék belőle kimászni,mert tudom,kurvára nem lenne frankó a dolog,ha pont én esnék bele ebbe  a gödörbe.a pöcegödörbe.de állítólag túl erős egyéniség vagyok,hogy elnyeljen a sok szar.többet kéne gondolkodnom a helyzeteken.úgy érzem,nem tudok ebben a rohadt élettérben úgy élni,ahogy én azt szeretném,ahogy az hozzám illene.lassan szétfolyik az ujajim közt minden.lassan kifut a kezeimközött a lényeg.a tervek,az álmok.elvesztem saját magam.az emberek félre ismertek,és azt hiszem,ha komolyan megmutatnám saját magam,csalódnának bennem.a dolognak azt a részét nem szeretném,hogy csalódjanak,azt meg főleg,hogy bennem.de am nem is bennem csalódnak,hanem az ők véleményükben vagy mi a faszban.a nyarat várom már talán,amikor nem befolyásol annyira sok ember,sok ember a rossz befolyásúak közül.mert utálom őket.tönkre tesznek.és azt érik el,hogy lassan megutálom azt,ami bennem van.amúgy igen,igazad van,valóban nem tudom,hogy mit is szerettem volna ezzel itt most közölni,de nem az értelem a lényeg,csak a lélegzetvétel.

3 megjegyzés: