minden nap ugyanúgy kószál el.

kezdem egyre szarabbul érezni magam.minden csoda három napig tart? ez valami kikurtul nem jön be.kezdtem megszokni a jót,és mára asszem kiégtem.kurvára.most már megint azt érzem,hogy szólnom kéne Petinek,hogy hozzon egy zacsi füvet,vagy valamit.aztán nyomjon a kezembe egy üveg sört és csókoljon homlokon.a lejátszóba betettem a kispál lemezeket,de most Lovasi se nagyon hatásos,de azért nem rossz.valószínű,hogy csak a fáradtság hangolt le ennyire,de akkor is szar.színjátszó próba után futottunk táncpróbára,amikre szokásszerint Ádám megint nem jött el,szóval Norbival táncoltam,de valahogy elképesztő módon szartam rá,hogy nem az eredeti párommal táncolok.a magassarkúval még most se barátkoztam meg,és szerintem nem is fogok.utál engem.
tegnap itt volt Peti.feszült volt,ami egyenlős az idegességgel.félt anya reakciójától.aztán végülis minden egész jól ment.
apa Pesten volt,és a múltkori kérdésére a válaszomat totál nem vette komolyan,így csak ma tudta meg Petit,és asszem ez is tökre lehangolt,mert tudom,hogy basztatás lesz elég keményen.úgy érzem,most megkéne néznem a moszkva teret,vagy olvasni végre egy jót.a betűk már kurvára hiányoznak.tulajdonképpen nem tudom behatárolni a helyzetemet.de végülis ha azt vesszük,jól vagyok.
ma,mikor végre 5előtt hazaértem,senkit nem találtam itthon,klucs se csörgött a táskámban,így hátra lekucorogtam a műanyagfehér székekre,felttem a lábam,elindítottam  a zenelejátszómat,és azt vettem észre,hoyg mrá negyedórája laszom,és leesett a fejem.
a holnapi diszkajt meg nagyon szivesen kihagyom.hányinger kerülget az egésztől,pedig egy hónapja tök jó bulinak véltem az egészet,mára nem szeretnék diszkópatkányokkal jópofizni.nem az,hogy utálom a fajtájukat,de  szerintem sokat hisznek.bár lehet hogy én hiszek túl sokat.