Egy fekete tengerből lopott hajszál,
Amit egy manó hozott nekem,Kis dobozba gyűjtöm, elteszem. Egy életszagú pillanatnyi hazugság,Napok mennek, levonni nincs mit,Nincsen tanulság.Minden kincsem sincsen egybenElszórva a víz tükrében,A föld alatt, életszagú hangulat. Cigányútra ment a céklaMennék én is, ha lehet még maElrohannék, bujdokolnákÁgyba bújnék, menetelnékSzínészkednék, mint egy vándorBevallom, be is rúgnék párszorHa megunnám, továbbállnékPerui nőt cirógatnékA méhébe visszaszállnékVízben úszva kiabálnékBálnák hátán csendben ülnékÁrvák száján sikolthatnékDerűt-borút váltogatvaLerogynék a Duna partra Kábulatból ébrednék fel,Mikor végre mérhetném fel,Milyen szép az ébredésed. Virágzásod, moccanásod,Mokka csúszik, nevetésed,Röppenésedhez láncolva,Röppenésedre táncolva.Átmázolva hétköznapok,Rét közepén ellágyulok,Nászod alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése