köszííí

Uram bocsásd meg minden bűnömet

És ha keselyűként köröz a gyűlölet

Dobj neki egy csontot a fazékból

Minket meg ments meg a gonosztól

megmentettem Tibit.Oh yeah.nekem köszönhetően nem nyalta fel a padlót és nem esett pofára.pedig már nagyon úgy állt.de már szegény szerintme kezdi megszokni,mivel annyiszor esett már le a falamról.ez már a Kiss Tibik sorsa.de biztos csak azért,mert annyit nézik Őt az emberek,és lassacskán kezd olvadozni....már szinte mindegyik interjút megnéztem,minden műsort,amit a Quimbyről készítettek végigbambultam vgy ezerszer,de még mindig úgy nézem őket,mintha sose láttam volna őket.pedig már tudom,mit fognak mondani,ismerem az egész Quimby publikált történetét.nos,igen,ez az a valami,ami MEGUNHATATLAN.

most,ahogy a Kicsi Ország, Turning To The Blue című track-jét hallgatom,találtam egy olyan részt benne,ami elmondja,hogy számomra milyen is ez az egész Quimby:

Eleven húsomon vak katonák gyalogolnak át

Hallani vélem a recsegő csontok pokoli zaját

Simogat a keserű szél újra beborul az ég

amikor meghallom,ahogy Tibiék zenélnek,valahogy olyan érzésem támad,mintha az egész testemen valami hülye érzés járná át.hülye hasonlatok,tudom,de komolyan,mintha sok sok ember,ez esetben vak katona járkálna a testemen.pokoli zaj...egy elég szimpatikus lány mondta ezt a Dob-Basszus c. műsor közvéleménykutatásában,hogy "mennyeien pokoli".nos,igen,valahogy így.pokoli,de mégis felfrissít,boldoggá tesz.keserű szél,de mégis simogat.

tudom,amatőr egy hasonlat,de most e pár sor hallattán,leesett,hogy basszus....

igen,ezredszerre is köszííííí nektek,Srácok.