tudjátok,most jöttem rá,hogy az ember valahogy mindig boldog.akárhányszor szidtam is az életet,boldog voltam.boldog,csak ezt néha vagy bevallani vagy kifejezni enm tudtam.de inkább kifejezni.mert minden szar napban van boldogság.előfordult már valakivel is,hogy egész nap egy halvány mosoly se volt az arcán ? hát ,kérem szépe,az a személy már szerintem félhalott.ha nem is beszélsz senkivel sem,otthon vagy egyedül,akkor is néha néha mosolyogsz,és ha egy pillanatra is,de boldog vagy !
vártam a mai napot.pontosabban az öt órát.tudtam,hogy végre nem lesz szokásos,unalmas szombat estém.az,amikor tök boldog,önfeledt és korlátozottan szabad,kurv@ jóó.az,amikor akkor is azt érzed,hogy önmagad vagy,amikor betanult szöveget,szerepet játszol.már úgy megszoktad az egészet,mintha saját életedet vinnéd színpadra.amikor eljátszod a kis szerelmest csajt,aki nem tudja mit csinál,na meg miért,érzed,hogy úristen,ez komolyan megtörténhetne.és egy pici töredéke meg is fog...tök furcsa volt,hogy amikor visszmentem a műv.házhoz,ott állt Ádi is.nem mintha rossz szemmel nézném. jó volt megintígy,együtt :)
aztán meg már megint vissza számlálósdit játszok...már csak HÁRMAT kell aludni,és országos színjátszó vetélkedő.*-*
"Hogy mit csinálunk az életben, az lényegtelen. Csak az a fontos, hogy csináljuk, mert más nem fogja helyettünk. Mint mikor belép valaki az ember életébe, és az egyik felünk az mondja, messze nem vagyunk még kész rá, de a másik felünk azt mondja, tegyük örökre magunkévá."/remember me/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése