valami beszámóló féleség.

szerelmes vagyok.végre valami olyan dologba,amiben értelmet is látok.szerelmes vagyok Magyarország pusztáiba.a végeláthatatlan semmiségbe.hiába kerestem hegyeket,dombokat,nem találtam.nincsenek hegyek,dombok.csak sík térség.ahogy nyeltük a csíkokat,valami olyasmit éreztem,mint még soha...olyan igazi boldogságot,szabadságot.a tanyasi kerülő utakon járva látni kilóméterenként egy kisebb tanyát.látni a nádasokat,az előttünk útonátkelő fácánokat,a kócsagokat az útszéli mocsarakban,a repülő sasokat,a legelő teheneket.olyan jó.itt miért nincs ilyen ? azok az emberek biztos boldogok.messze a világtól,nem ismerve az internetet,a buta emberiséget.szeretnék így élni.

kb. 350 km-t lehajtva megérkeztünk Ópustaszerre.közben kompoztunk is, meg mi egymás.az időt leszámítva,minden olyan fantasztikás volt.beleszerettem a parkba,a Feszty-körképbe,a malmokba,az öreg nénikbe,a szabadon kószáló bárányokba, a kiállításokba,a vizes fűbe,a kézmívesekbe,a Kerek Emese versenybe,a kis köcsög nyakláncaimba,az internet nélküli világba,a régi házakba,a skanzenekbe és a régi bútorok,házak illatába.és volt ott egy fiú,Merse/talán így hívták/.szimpátia felsőfoka.amikor odaértünk a sátorba,kezébe gitár volt,és Nirvana számokat gitározott/többekközött/szájában pengetőt tartott,a fején szalmakalap volt,mellényt viselt,és hosszú haja volt.hm.nem mondok semmit♥

és annyira jó érzés volt az,hogy nem vagyok messze Szegedtől.pár kilóméter választott el csak álmaim városától.bár nem mentünk el ,de akkor is jó volt tudni,hogy közelemben van.

és az a Kincső gyerek is olyan aranyos volt.a hosszú copfjával,a bundás mellényével,és gumicsizmájábann.

nagyon vissza szeretnék menni. utazok szívesen az Alföldön több mint 300km-t.nem érdekel.megint ott szeretnék lenni!bejárni tizenkettedszerre is a parkot,és megint barikat fotózni. imádtam ♥

e két nap alatt megterveztem a nyaram felét.meglátásaim szerint,a július enyhénszólva egészében Hatfán töltöm.szünidőm első hetét csoportvezetőként,avyg kisegítőként Dzsungel könyve táborban a kisgyerkősökkel,második héten táboróként Hotel Mentol táborban,majd Máltai Szeretetszolgálat táborában leszek és még kitudja milyen tábornak leszek részese.és ki ne hagyjam az Ópusztaszeri juhásztábort sem.:))) váárom.

ahogy tegnap és tegnap előtt elhajtottunk Tolcsva mellett,Nyünyü,Nóra,jött rám a sírás.annyira nagyon beszerettem volna térni hozzátok.átölelni titeket,és együtt menni tovább.hiányoztok.és Nóra,remélem szombaton téged is láthatlak majd.és Nyünyü... már csak HAT nap !!

és amúgy SOSEM VOLTUNK SENKIK!