Oltódnak a fények,
a pupilla tágul
Eközben benned elvész
közel s a távol.
Dobban a lábdob,
de te csak előre bámulsz.
Izzanak a lámpák,
ettől kicsit kábulsz.
Felfogod az egészet,
majd egy kicsit ámulsz,
elégedett fejjel
a színpadra bámulsz.
Megszólal a zene,
üvöltöd bátran,
nem érdekel semmi,
nem is nézel hátra.
Lábaddal dobbantsz'
beleremeg a széksor.
Fejedben káosz,
azt hiszed szétzúz.
A szíved durván tátong,
a világ meg csak forog.
Most meg nem leled
a sor végén a pontot
nem tudtam,miről is írok eleinte,csak a második verszaknál észleltem,hogy az egyik kedvenc érzésemről,az önkívületet okozó koncertek hangulatáról.talán ezt is a Quimby hozta ki belőlem.
/nekem tetszik/
Ááááh Quimby koncert újra felrémlett bennem, pedig decemberben voltunk .... és ááááh köszönöm. Olyan jó olvasni a dolgaidat. a versedet ellophatnám a saját blogomra egy linkkel ?
VálaszTörlés/nekemistetszik/ : )
VálaszTörlésó,örülök,hogy tetszik mind kettőtöknek :)))
VálaszTörlésés igen,szivesen 'odaadom' a versem. (: nyugodtan! de akkor a blogcímedet megkaphatom,mert itt nem írja ki,csak hogy 'névtelen' ? :P
Igen, megint csak boldogítok ^^ Örülök, hogy olvashattam, de tényleg :) És igen, az én linkem. Nem vagyok blogspotos, ezért mindig megszenvedem a kommentelést, de sebaj...
VálaszTörléshttp://greny.freeblog.hu/