egy kócos majom a szélben

á,ma nagyon nem.nem nem.nem esett jól az a talán 6 kilóméter séta a tóparton.lejártam a lábam,megettek a szúnyogok,és még a víz nyugalma se járt át,úgy teljesen.sőt,kicsit sem.szemüveget kerestünk,de találtunk egy nagy semmit.csak akkor éreztem valami kicsi jót az egészben,amikor megcsörrent a telefonom,és hirtelen a mennyei nyugalmat megzavarta valami pokoli zörej.hát igen,Quimbyre csengek.az ilyen napokat komolyan csak a zene tudja egy kicsit jobbá varázsolni.vagy mi."szép az Isten,de annyira idegen...üres a szív,de hajt még a libidó."

ó,hogy tényleg,miért kell nekem jüban lenni a ddav-vel ? miért érdekelnek engem,és mit érdeklem őket én? mindig csak kavarnak.nem kéne ez az egész.már megint miért kell a másikat hibáztatni,ha közben ő indította az egészet,és csak azért ideges,meg haragszik,mert nem tudja felválalni a következményeket.utálom,amikor mindenki egymás ellen fordul,aztán belemosolyognak egymás képükbe.nekme ez nagyon nem jön be. miért neml lehet béke,legalább a 'barátok' között. vagy nem is barátok,hanem ellenségek.végülis van valami oylan bölcsesség,hogy a barát a legnagyobb ismert ellenség.ezt elbasztuk gyerekek.

de akkor is:

Túlélünk mi mindent,Tibcsi,és a Jézus is segít,ha baj van.