ó,hogy néha mennyire rámjön a tombolhatnék,nagyonnagyokat nevethetnék,város belvárosában buborékot fújnék,téncolnék,gitároznék,hülyülnék ! na,ez az,amikor rám jön az élhetnékes párperc.vagyis sok perc.pénteken fog eljönni ez a nagyon áhított boldogságos élet.vagy mi a csuda.bicajozunk sokat Csengével,és majd csak őgy eldobom oldalra,a patakba a bicót,ahogy meglátom Őket ! újra akarom érezni Nyünyü ölelését.na meg a tiédet,Nóra !! nem lesz kínos mosolygás,csak olyan igazi nevetés.á,az a sok debil sráccal egy barakban:D újra átakarom érezni azta,miko hajnalig beszélgetünk,röhögünk,este kint szaladgálunk,napközben buborékfújózunk meg hasonlók.
de valahogy mégsem hiszek a sorsban,amire csillagokat aggatnak.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése