vasárnap, március 20

jelen és egy kis jövő (:


csalódás.bánat.és ott van az,hogy 'mi lett volna,ha...'

csalódtam.de nem benned nyünyü.nem benned,mert te nem tehetsz ezekről a bizonyos dolgokról.csalódtam Dinciben.igen,így ni,kerekperec megmondom.mi a f***t képzel ? leitat valakit totál részegre,aztán meg simán lesmárolja ? miközben ott,Kassán,a barátnője tök szerelmesen,boldogan gondol rá.és most mondja azt valaki,
hogy nincs semmi igazság abban,amit anno írtam róla Henikének.lehet,hogy akkor még hazugság volt,de mára elérte azt,hogy tisztaszívemből mondjam róla el ugyanazt. SZÁNALOM! nem tudom kit sajnáljak jobban. Nyünyüt,Ádit,Dincit vagy az ő barátnőjét.talán dincit,azért,mert képes ilyenekre.és nincs benne egy cseppnyi lelkiismeret sem.ennyit erről.
bánat. na az is van, de nem is kevés.szomorú vagyok,mert azok,akik számítanak valamit nekem,szintén bánatosak. az egyik azért,mert csalódott egy kurva nagyot szinte a legjobb barátjában.a másik sír,mert megbánt olyan dolgokat,amikre egy görbeest után nem is emlékszik.
és mi lett volna,ha ... ha én is ott vagyok ? talán én is elázo
k az alkoholban,és engem is reggel emlékeztettek volna,hogy ezzel,és azzal smároltam.aztán meg lehet,hogy leállítottam volna egy két embert,és nem áztak volna el olyan mértékben.lehet,hogy oda mentem volna,felpofoztam volna mind kettőt,és felbéredtek volna egy kicsit.bár megeshet,hogy úgyanúgy ment volna minden annak ellenére,hogy ott vagyok,mert tudniillik,hogy én sem vagyok szuperhős.
én csak egy valamit kérnék,azt,hogy ne legyen ebből a tegnapi görbeestből balhé.
aztán pár év múlva fogom magam,és elutazom.elutazok pestre,hogy mindennap az MKE-n tanulhassak.nem köszönök el tőletek.még levelet sem hagyok. csak felveszem tornacipőmet,vékony harisnyámat és szoknyámat,kalapomat,bepakolok egy ócska bőröndbe pár rongyos ruhát,pár ecsetet,könyvet,és felülök a vonatra.az ablakból majd fényképezek párat,amit később,hamár úgy érzem,ideje visszamenni hozzátok,megmutogatok nektek.meglepetésként fog érni minden egyes tettem.nem csak titeket,engem is. találok majd az egyetemen egy kockásinges,kalapos,szakadt farmeros,tornacipős királyfit,akivel majd megállítjuk a liftet,és ott ölelkezünk.együtt futunk majd a jegyellenőrök elől,és utána kifulladva hangosan röhögünk rajtuk.lesz egy kis albérletünk,melynek falain saját képek,festmények lógnak majd.aztán,pár év múlva,reménykedve,hogy még nem feledkeztetek meg rólam,elindulok tokaj hegyalja felé. felkeresem tolcsvát,ahol a klapka györgy utca 21.-be bekopogok,és amikor ajtót nyitnak,a nyakába borulok,és belesúgom a fülébe,hogy "itt az ideje,hogy valóra váltsuk álmainkat" Nyünyü talán sírva fakad majd,én pedig simán csak kiröhögöm.összeszedjük a többi Tolcsvai kópét,és együtt indulunk el szerdahely és környéke felé,hogy új társakat szerezzünk.a családomnál eltöltök pár napot,aztán bejelentem,hogy elmegyek a barátaimmal Szegedre.ott majd teaházat nyitunk, én délelőttönként rajzot tanítok,délután zenélek,és sütit,teát szolgálok fel a vendégeknek.a királyfimmal örökre/nincs is olyan/ szeretni fogjuk egymást.a banda összetart,és nagyon boldogak leszünk. ♥ egy biztos,imádni fogok élni.

1 megjegyzés:

  1. Ettől a mesés bejegyzéstől őszintén elmosolyodtam, és kedvem lett mindenre, még a hétfőre is! köszönöm! : )
    Ja, és kitartás áprilisig, én tegnap kaptam meg az életmentő Quimby-adagom, és most lélekben (a naaagyéterben) küldök is neked belőle egy kicsit!!

    (Lívius-dumát, Dodi-trombitaszólót, Tibi-szerelmbeeselhangját, és mindent.. : ) )

    http://www.youtube.com/watch?v=4gjsdwidKnc

    VálaszTörlés