roppant boldog vagyok,bár sír az Isten,gyászol a természet...ma nem mutatta meg magát a tavasznak nevezett virágbaborulós évszak.mégis,örömmel és büszkeséggel tölt el,hogy már csak egy forduló választ el attól,hogy részt vegyek az országos vers és prózamondó versenyen.ez éven elmondhatom,hogy én vagyok az iskola legjobb szavalója *-* pedig nem szeretek ilyenekkel dicsekedni,ha nem kérdezik,nem is mondom.de itt már hallottam a kíváncsiskodó fölém repülő kérdéseket.kicsit belefáradtam a sok versbe,a sok prózába.néha röhögtem egy jót,máskor elgondolkodtam egy-két soron,harmadszor pedig velük együtt mondtam magamba Dsida jenő verseit.aztán meg.... nincs semmi. a tegnapi nap valami csodás volt.még sose éreztem ennyire,hogy szeretnek. sose sírt azért,mert lát,és megölelhet. de Ők bizony sírtak. Nyünyü,Nóra.♥ és Czemi reakciója *-* még sose kapott fel senki,és pörgetett meg jó párszor,úgy,hogy utána nem tudtam hol érek földet.az ilyen pillanatokért érdekes élni ♥
hiányoztok.már most. aztán meg a szombat még kérdőjel....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése