írhatnékom van,de fogalmam sincs,miről is szeretnék most beszámolni.a szobámban káosz uralkodik. minden szerte szét,és a virágok se bánnák szerintem,ha megajándékoznám őket pár deci vízzel.ma még kibírják,majd holnap/egyésfélóramúlva?/a napi kakaó adagomat már az imént bepótoltam,a napi nyünyü adagom meg van,nórával is sikerült beszélnem,már csak dinci hiányzik,aki szerintem kockul és ezért nem képes visszaírni már több órája.egyébként nagyon fura,hogy mostanság esténként mindkettőnkre ránk tör az őszinteségi roham,és mindent,amit érzünk,leírunk.nemnem,nincs ebben semmi rossz,mert igen,jó őszintének lenni,de szokatlan.így,éjféltájt már nem tudok magammal mit kezdeni.csak hallgatom a szokásos hiperkarmát,ütöm a ritmust a lábammal...és most perpill ledöbbentem milyen rendetlenség van az asztalomon. szombat este egyedül leszek itthon. nem vágyom a magányra.hallgathatom újra a szembogarat.majd rendelek egy pizzát,és megfelézem a képzeletbelibarátommal,amit addigra elképzelek. majd pengetem órákon át a gitárt,fogom az akordokat,szépen egymásután,ahogy az megvan írva,majd kezembe veszem az egyik könyvet,aminek a címe épp megtetszik,és hajnalig olvasom.aztán arra eszmélek fel,hogy kattan a zárban a kulcs,én pedig a könyv mellett álmodom,gyorsan becsukom a könyvet,leteszem a kisszekrényre,és alvást színlelek,mikor már elmentek aludni,én is követem a példájukat.
jó forgatókönyv,de kár,hogy csak egy szereplője van..na meg a képzeletbelibarát.
és...hiányzik a nyár . nagyon .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése