ha nagyon sokáig gondolunk egy valakire,igaz,hogy megérzi ? no, nem tudom, hogy ez igaz-e,de nagyon remélem,hogy nem. és az igaz,hogy ha elalvás előtt gondolunk valamire,valakire,az megjelenik álmunkban? ...ez utóbbi történt velem tegnap este. reggelre megijedtem,hogy azta,ilyen tényleg van ? hosszasan gondolkoztam éjjel,talán több mint két órát csak feküdtem az ágyamban,gondolataimba merülve. végig gondoltam az utóbbi fél évet.aztán az előző két hónap eseményeit. hát eléggé esemény és érzelem dús volt,mondhatni.ahogy tegnap beszéltem Vele, komolyan beláttam,hogy e két hónap,amit vele töltöttem,egy fél esztendőnek túnt.van ebben valami félelmetes. és hogy bánom-e ? bekell vallanom,nem,egyáltalán nem. és most következhetnének a 'de'-k és a 'csak'-ok,mégis most hanyagolom őket.
ahogy tegnap feküdtem az ágyon,láttam,hogy nincsenek csillagok az égen. nincs egy fényes pötty sem,ami szebbé tette volna az égboltot. tudtam,hogy ma nem ébredek szép napra. így is volt ez. már a harmadik estém volt,mikor csak a tetőablakomon bámultam át,és lestem az égboltot,eddig mindig a csillagosat.és eszembe jutott,hogy miért is vannak ők ott,ahol. miért nem jelennek meg esténként a mezőkön,a hegyeken,és a tavak vizében ?miért ott fent az ég tetején,ahol elérhetetlenek ? talán,mert ha a föld felszínén lennének,ne lenne csiillaghullás,és nem lehetne kívánni.nem ülhetnénk ki a barátkkal az aszfaltos út kellős közepére csillagokat bámulni,és ellenkezni,vajon melyik,mire hasonlít vagy hol van a göncöl szekér. egyébként meg komolyan nem tudnám elképzelni másképp.jó ez agy,jó esténként órákat eget bámulni (:
még mindig magával rabol yann tiersen zongora játéka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése