ma is csodás napra ébredhettem.nem azt mondom,hogy reggelre,mert féltizenkettőre már javában folyt odakünn az élet. nem lazsáltam egy percet sem az ágyban,felpattantam,és kinyitottam az ablakom. óóó.de csuda jó érzés,amikor a friss levegő,szellő belecsap a sápadt arcomba,és mégjobban összeborzolja gubancos hajamat.a hőmérő 7 fokot mutatott,és egy napocskát.hát még szép,hisz itt a tavasz *-* ó,de imádom. délután kettőkor fogtam a batyumat,felvettem a vékony kabátomat és a tornacsukámat. az a mozdulat,amikor bekötöm a cipőm,már nagyon hiányzott. már sapkára és kesztyűre se volt szükségem,mert a nap eléggé felmelegítette testemet.csak sétáltam a főúton,mellettem elsuhant pár kocsi,és én bámultam bele a napfénybe . erre vártam már december óta. "bonts rügyet tavasz,bimbóm a szív felett"
ha egyszer megjelenik egy könyvem,aminek a címe még kérdéses,nem tudom miről is fog szólni,de az már biztos,mit fogok írni a második lapjára.ez pedig a következő:
" Ádinak,mert megígértem."
csakhogy hivatkozz is valamire.:http://www.hotdog.hu/user_prof.hot?user_id=1038218
és miért van az,hogy az ember azokban a személyekben csalódik,aki nagyon sokat jelentenek számára ? akikkel ott volt jóban rosszban, akiket engedett,hogy a vállán sírjanak ? egyesek nem tudják megbecsülni a jót.
a végső kérdésem az lenne,mi maradt meg a szépből,ezen a három ponton kívül?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése