egy kócos majom a szélben

tudtam,ha megírok valamit arról,hogy nem tudok,vagy utálok valamit,rá úgy tizenkétórára úgyis megteszem azon dolgok valamelyikét.és hát persze.ismerem magam,bár nem kellőképpen.ha kellőképpen ismerném magam,biztos nem pötyögög be semmit arról,hogy utálok örök valamit igérni...tudom,az életrendje,hogy az ember olyat is cselekszik,amit amúgy utál.de most az a helyzet,hogy annak ellenére,hogy eddig rühelltem az ilyesmit,tegnap mégis jól esett levegő után kapkodva,potyogó könnyekkel,Petit átölelve  azt mondani,amit mondtam.waterfall CD-t raktam be.54perc32másodperc.ennyit azt hiszem sose sírtam.amikor a szemébe néztem,négyhónap után először vallottam neki szerelmet,és tettem hozzám,hogy szeretem nádasdi hangját.ő meg ugyancsak sírva nevetett.most ugyanaz szól a lejátszóból,de most nem esik jól,bár imádom.tudom,hogy ezentúl állandóa n  ő fog róla eszembe jutni,és hiányozni fog.ő most csak fél.én viszont rettegek.mindentől.de azt hiszem, a hiányától a legjobban.ma úgy fél percet beszélhettünk,jelenleg negyedkilenc van.több,mint huszonnégy órája hagyta el a szobámat,és mér nagyon hiányzik.(na,azt hiszem,a csöpögős duma utálatomat is megszegtem)

Minden szél hoz valamit érzem, ahogyan átölel, oly jóTalán megértem majd egyszer, mindez mire jóLehetsz távol, hozzám közel vagy, kicsi csillagLehetnék jól, de üresség van, mert nem vagyMegfojt a vágy, hogy lássalak már, mondd hol vagy?
Álomszerű a szél, amelyben átölelsz és súgszVeled nagyon jó itt lenni, kár, hogy ez már a múltTávol vagy, nem látlak már, kicsi csillagLehetnék jól, de üresség van, mert nem vagyLehetnék jól, s csak üresség maradt, mióta ne vagy
Szólj már, vagy hívj, álmomban is kínzó a vágyAmit csak én érzek, miért nem védsz meg már?
Kell még egy csók, az az elfojtott csókod, ami úgy égetMegfojt a vágy, az az elfojtott vágy, hogy újra hozzád érjekHol van a csók, az elfojtott csók, amitől lángban égek?Mondd, miért maradt ágy, megvetett ágy, nélküled és nélkülem?