hétfő, január 27

augusztus volt. most meg már január huszonhét. 5 hónapja írtam utoljára, és most megitn itt vagyok, ahol a madár sem jár. annyi változott az egészben, hogy hagyok szóközt a vessző és a pont után, amire eddig nem pazaroltam az energiámat.

ja,szóval megint itt. csókra, ölelésre éhezve, meg jelen pillanatban egy kofa sörre is. vagyis arra szomjazva. az ismerőseim fészbúkon elérték az ezret, ahogy a fotós oldalam rajongóinak száma is. jó érzés... de még mindig jobb lenne szeretni. na meg szeretve lenni. de az még nagyobb külön fejezet.
annyiszor elvesztem már magamban. folyamatosan eltévedek, és az az állapot, amikor épp jó ösvényen bandukolok se tart sokáig. jön egy kicsi zavaró tényező, és minde a feje tetejére áll. hittem azt, hogy elvesztettem a legjobb barátnőmet, hittem azt, hogy bele tudok majd szeretni abba a sráca, meg azt is, hogy bírom az alkoholt. mindháromban tévedtem. meg olyan is volt, hogy megfogadtam, diétázok, tornázok, de megint csak arra eszméltem föl, hogy a tábla csoki elég gyakra enyhíti a szerelem utáni sóvárgásomat, és újra bebizonyosodott, hogy azért ágyban ülni, és logókat tervezni mégiscsak jobban szeretek, mint futni.
arra is rájöttem, hogy  suliidőszakban a legeslegjobb hely a rajzterem, ahol a 'kemény maggal' punnyadunk, és délutánonként pedig együtt sörözünk.
a cikkeket is elég sűrűn írogatom. kérdezek, válaszolnak, vagy ha nem, válaszolok helyettük én.
és meg lett a célom is, amiért foggal körömmel küzdeni fogok. legalábbis valahogy úgy.
matekból majdnem megbuktam, a spanyol tanáromat még most is utálom, és már túl szeretnék lenni a követkető féléven, hogy aztán egész nyáron együtt legyen a 'kemény mag' és alkossunk, esténként berúgjunk és átéljük a legjobb nyarunkat.
aztán nemsokára megint ellógunk pestre. vagyis ők csak most először, én már ebben tapasztalt vagyok. vagy valami olyasmi.
de amúgy még ígyis könnyű lesz eltévedni.
ennyi.
üres.
szeretetre vágyik.

1 megjegyzés: