egy kócos majom a szélben

kijössz oldaladon három régi baráttal a helyi kocsmából,ahol mellesleg vágni lehetett a füstöt,és szerinted nótár mari helyett inkább nirvana illene a hely hangulatához.a hangulathoz,amit csak az ilyen zene hozna be oda.a jelenlegi helyzet kicsit megöli az egész hely 'varázsát'.múltéven a délutánjaid felét ott töltötted,mindig ugyanazon a helyen ültél,és mindig félliter kofolát kértél a pultos sráctól,aki mindig elmondta neked,hogy te vagy a legszebb lány a faluban,de te mindig csak mosolyogtál,fizettél,és elmentél.mindig füsttel átjárt hajjal,ruhával tértél onnan haza.ha meggyanúsítottak volna,hogy cigiztél,nem tudtad volna megtagadni se,hiszen már a bőrödbe is beleivódott a hely szaga.de sose tette senki,tudták hogy te nem.hetente tucatszámra dobtátok a hely kukájába a pizzás dobozokat,és egy időben,fogadni mernél,ti tettétek ki a bevételük felét.a kilencedik év törzshelye volt.a mostani alkalommal másképp hagytad el a kocsma nem dohányzó helységét.nem volt ez olyan,mint anno.forrócsokit és meleg narancslevet ittatok,és néhanéha nevettetek,de olyan dolgokon,amin ezelőtt nem is biztos,hogy még mosollyal is illettetek volna.mindenki változott.
a falu központjának egyik buszmegállójában állva,ugyanúgy,mint régen,a hetest buszt vártátok.azelőtt nem igazán ölelkőztetek és mondtátok halkan,mielőtt még felszálltak volna a buszra,hogy 'azért jó volt látni,és jó lenne gyakrabban is'.aztán elmentek,te inkább gyalog mentél,bár tehetted volna ezt busszal is.a táskádból előkotrod a fülhallgatód és foo fighterst indítasz.nem hallasz a körülötted levő világból semmit,még a melletted elhaladó autót is későn veszed észre.elzársz magad körül minden lehetséges dolgot.csak a narancssárga villanyoszlopok és a pocsolyák léteznek.e kettő kombinációját viszont szereted.minden narancssárgában úszik,ha fotót készítenél magadról,narancssárga lennél....gondolkodsz.hiányolsz valakit,bár tudod,hogy egy társsal az oldaladon túl szokatlan lenne végigmenni azon az úton,amit mindig,minden reggel és este, egyedül jártál.ha csak sétálna melletted,talán idegesítene is,hisz gondolkodnál,mit mondj,hogy megtörd a csendet,ami már szinte feszültséget alkotott köztetek...de ha az a valaki a kezedet fogná,vagy derekad karolná,szó nélkül is jól esne a séta,még így is,hogy a szél minden porcikádat megfagyasztotta...de most fázol,a sisakodat is állandóan lefújja a szél  a fejedről,és nem tudsz tenni,inkább hagyod,hogy a füled is átfagyjon.talán 3 ff szám után kikeresed a házkulcsod,kattan a zár,és már megint egy másik világ.
egy másik világ,ahol leülsz a géped elé,forró teát szörcsölgetve,és leírod a blogodba azt,ami veled történt,csak épp egyesszámmásodikszemélyben.(vagy hogy)