hétfő, február 4

kevés az alkalom,mikor ismerőssel utazol.mindig leül melléd valaki.sokszor nyitnád szóra a szád.szólnál az idegennek,mintha legjobb haverod lenne.elmesélnéd,hogy sokkal olcsóbban utazol,mint ő,pedig még nyugdíjas se vagy.vagy talán azt,hogy ismered,milyen az,ha az ember szerelmes.vagy hogy van egy könyved,amibe ha nem tudsz írni,lerajzolod,amit betűkbe foglaltál volna,viszont egyik se megy valami jól.vagy...vagy elmesélnéd,mennyi mindent mesélhetnél neki,mert az olyannak a legkönnyebb mesélni,akiről azt hiszi az ember,hogy fittyet se hány arról,amit te beszélsz.úgyse ismer,úgyse érdekli,talán még siket is az illető,azért nem is néz rád...vagy talán elárulnád a titkod.legalábbis párat a sok közül.például azt,hogy mindig zeneszöveget irkálsz a zuhanyzósarok párás üvegére,aztán pedig kecses mozdulatokkal törlöd le.megkérdeznéd,szeretett-e már bele valakibe úgy,hogy szinte nem is ismerte az illetőt.nem,nem úgy,hogy randiztak vagy kétszer és máris szerelmes.nem...
vagy...vagy azt,hogy szereti-e hallgatni,ahogy süvít a szél,vagy kopog az eső az ablakon.szokott-e hosszan bámulni maga elé,és képzeletben lefesteni azt,amit legszivesebben akkor csinálna.elhiszi-e,hogy legszivesebben annak örülnél a legjobban,ha az állomáson az a valaki várna téged,akibe beleszerettél és hazavinne,és szeretkeznétek.-ekkor az az idegen zavarba jönne.jól tudom.talán ez is lenne vele a célod.kacagna kicsit,vagy elpirulna.esetleg bólintana,hogy ja,elhiszi...pedig nem fog téged ott senki várni.ez esetben nem.-ugyan,nem is várt soha senki.pedig szivesen futnál a peronon,kezedben a táskáddal,épp felé.és ölelnéd.ölelnéd.és ölelnéd.
még mindig ölelnéd.
aztán csókolnád.
majd egyszer.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése