egynaphíján 5hónap elmúlt.ennyi idő együtt,elmúlt.csak néha fáj,csak néha fáj...ilyen a szerelem.nem szerettem azt játszani,hogy mindent rózsaszínben látok.jövőt se szerettem tervezgetni,a mának szeretk élni és szerettem.és ez egy ideig nem változik majd.nem szerettem veszekedni,kifogásokat keresni,,magyarázkodni,könyörögni és sírni se szerettem miatta.szerettem viszont homlok puszit adni és átölelni,és hosszakat beszélgetni vele,igen,szerettem.múlt időben.az elmúlt két hétben,sőt,háromban,a sok jót,felváltotta a nagyon sok rossz.és ezt utáltam.megpróbáltam ezekkel együtt szeretni,de nehéz volt,és szarul éreztem magam.így úgy érzem,megkönnyebbültem,jól vagyok,elúsztam valami elől,vagy hagytam,hoyg elússzon előlem valami...de hagyom,hogy más fogja ki,hátha neki jó lesz.nincsenek itt hibásak,nem tehet erről senkisem.
Tudod a heroinnál meg a fegyvernél is durvább, amikor megerőszakolod
a lelkedet, ahogy én teszem, és miattad teszem hidd el nekem.
azt hiszem,így utáltam volna érezni,de nagyon.és ő is utálta volna,így érzem magam ő miatta.megfogadtam,nem szabad magam soha megjátszanom.szemébe kell nézni a msáiknak,és elkell mondod,amit érzel.szinte mindent szerettem az elmúlt 5 hónapban,csak a tegnapi súlyos szavakt nem.azokat,amit tőle kaptam,pedig én egy rossz szót nem mondtam rá.de tök mindegy...minket egytől-egyik felzabál az élet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése