csütörtök, július 5

melléd ül,és koccint veled az Isten.

tikkadt meleg egésznap.lehúzott autóablakok,egymást érő emberek a strandon.zsúfoltig telt parkolók,forró beton,hideg jégkása.mégis úgy éreztem,ez az egész nekem nem jön be.és komolyan így is volt ez.nem szeretem a strandokat.ezt anyáék is jól tudják.főleg így,hármasban.tesóm nincs itthon.anyákkal jópofiznom egésznap nem nagyon megy.szórakozni duplán.pedig este azon reménykedtem(sok máson kívül),hogy hátha beszélgetős,öntsük ki a szívem kedvemben ébredek fel.de ez sem volt az a nap.a reggeli telefon Petitől meg azt hiszem elkeserített.hallottam a hangján,meg amúgy si biztos voltam benne,hogy a napja egy kisebb nagyobb része sírással fog eltelni.buta ő is,én is.bár én inkább már a hülye szintet ütöm egy jó ideje.egy kikurt nagy barom voltam...de most már legalább tudom,hogy mekkora kicseszett szar érzés a bűntüdat.dehát...ezt is megkellett tapasztalnom,csak örültem volna,ha nem így történik ez a dolog...de mindegy,azt hiszem így azért tanultam,többet,mint az elmúlt kilenc évemben.
Ez a vonat ha elindul hadd menjen
Énutánam senki ne keseregjen
Ha valaki énutánam kesereg
A jó Isten a két kezével áldja meg♥
aztán meg...Emese nap alaklmából apu meghívott minket vacsorázni.talán a napnak az volt a legjobb pillanata,amikor beléptem a várvendéglő folyosójára és meghallottam Németh Juci és a Tibi hangját.vagyis,nem.az volt a legjobb,amikor befaltam a vacsorát,ami hozzáteszem életem legfinomabb vacsorája volt,és az étterem vezetője kihozott nekünk egy bort megkóstolni.kristály tiszta,száraz 2011es évjáratú fehér bor.eégsz vacsora közben Budapest Bár cd forgott a lejátszóban.a csoda lefogott,és minden szar dolog ellenére is,ami a fejemben volt,mosolyogtam.anya tudta miért mosolyogtam.azt hiszem,kezdi felfogni,hogy az ilyennek én mennyire kikurtul tudok örülni.és aztán beleszippantottam a borba.és újra mosolyogtam,mire kiss tibi hangja újra felhangzott.az érzés,ami átjárt....kurvajóvolt.aztán megittam azt  a deci bort,némán,mosolyogva.nagy vigyorral megköszöntem az úrnak a bort.és hozzátettem,hogy 'na meg a jó zenét'.az életérzés amúgy nagyon megvolt.a bejegyzés cím erre utal amúgy,aki nem vette volna észre.


...mellesleg meg...lelkileg kicsit szét vagyok.most lesz a második éjszaka,hogy megint sírva alszom el.a fejemben a gondolatok szana-szét vannak.azt se tudom,mi a gáz,de tudom,hogy nem kicsi.nem tudom,hol keressem a megoldást,mi a faszt csináljak,hogy jó legyen minden.elég nagy gáz lehet az életemmel,mármint ahogy én azt érzem...bár a 15évem alatt ezt most érzem először,de biztos így van,mi másért.vagy talán a 15 év még fiatal idő,és nem biztos,hogy mindenre elegendő.nem tudok valahogy józan ésszel gondolkodni.mindig találtam megoldást,minden szarra,de azt hiszem,ilyen dologra eddig még nem kelett semmit se kieszelnem.ezen a megoldáson talán attól félek,hogy túl sok múlna.jelenleg csak körbekörbe tudom ugyanazt papolni.és ez nekem se jön be.ilyenkor nincs más hátra,mint előre.csak valahogy tegnapeste óta ez az egyszerű cselekedet se megy valami könnyen.vártam kikurtul a nyarat,hogy mindne jó lesz,minden happy.de nem.ez se jött úgy össze,mint ahogy én azt elterveztem.az utóbbi két napomat kitöröltem volna,és azt a pillanatot is,amikor a zuhany alatt a telefonba belehazudtam azt a kibaszott 'nem' szócskát.azt hiszem,ha azt nem mondom ki,nem lenne gond.bár...ha belegondolok(mégjobban)akkor arra kell rájönnöm,hogy nem is azzal lenne itt a gond.simán azzal,hogy nem tudok úgy élni,mint akinek barátja van....nem,ezzel sincs gond,asszem.mégis,valaki súgja már meg az ágyamalól,vagy bárhonnan,hogy mi a szar a megoldás.!!!most beugrott...eszembe jutott,hogy életemben akárhányszor mondtam azt,hogy igyekszem megváltozni,igérem,hogy megváltozom...egyszer se sikerült.most is mondtam...nem sikerült.de basszátok meg,kikurtul szeretem.
Csak miattad csillog szememen a könny,
Ezt a nagy szerelmet mégis köszönöm.
(tudom, Muki, hogy elolvastad...vagyis...azt hiszem,remélem,hogy elolvastad.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése