szerda, május 2

vannak pillanatok,mondatok,jelenetek az életünkben,amiket egyszerűen nem szeretnénk elhinni.most nem szeretném elhinni,hogy...hoyg ott fekszik,eszméletlenül,csövekkel a torkán,infúzióval a kezében,lekötözve,mint egy báb.erőtlenül,szónélkül.TEHETETLENÜL.nem akarom látni őt így.de be szeretnék menni hozzá.bezsélni neki arról a kevés emlékről,amit együtt éltünk át.azt,hogy régebben néha kedvem lett volna megcsókolni,azt,hogy szerettem a mosolyát,a gitárszólóit és a hülye fejét.átakarom ölelni.szeretném újra hallni a hangját,ahogy az örökké tart-ot énekli és rámnéz,aztán röhögök.annyira félek.annyiradeannyira.sírok,de keményen.semmi enm tud érdekelni csak az,hogy felépüljön.Csabi,kérlek,gyógyulj meg,tarts ki!!!:'(
és mondani akartam neked múltkor...hiányzol.

2 megjegyzés:

  1. Petike miért van korházban?

    VálaszTörlés
  2. Petike semmiért sincs kórházba,hál'égnek.most az egyik nagyonjó haveromról van szó,Csabáról.

    VálaszTörlés