délután leültem a földre,feltekertem a szőnyeget,levágtam az egymméterszer egyésfeles funérlemezt,betettem három kispál cédét,kinyitottam a balkon ajtót,meggyújtattam egy füstölőt és elkezdtem festeni.először kékkel,aztán zölddel,barnával majd sárgával.és már majdnem kész az ígéretesnek tűnő tablónk.kicsinek tűnik,de nem foglalkozom vele.jó érzéssel töltött el ez a délután.már hiányzott nekem ez a kis nyugi.vagyis annyira nem is volt nyugi...legbelül aggódtam.aggódtam Peti miatt.focin volt.a térde tönkre van.a telefonom ott volt mellettem a földön,hogy ha valami gáz lenne,és hívnának,rögötn feltudjam venni.de szerencsére nem hívott senki rossz hírrel,csak aztán úgy félórája hívott Peti,hogy még él,de szarul van.kértem,hogy menjen el orvoshoz,de önfejű és túl makacs ő ahhoz.
amúgy június másodikán talán újra kvimbizünk egyet.olyan jóreménnyel teli talán.kikurt jólenne egy igazi csápolós lazulós quimbyt is átélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése