egy kócos majom a szélben

hideg helység,hideg kanapé.egy üres,csorba pezsgős üveg és a lábunk az asztalon.meleg ölelés,a parfüme illata.és jóleső csókok,homlok puszik.hihetetlennek tűnő mondatok.de ez volt a valóság.aztán titkolódzás,sunyi mosolyok apa előtt,és tök gyanúsnak tűnő kérdések,pedig ő nem is tud semmiről sem.
aztán tegnap közös házipálinka vásárlás és pár közösen elszívott csikk.hangos zene és feles poharak az asztalon,pár üveg rostossal.hangos nevetések,csillogó szemek,őszinte ölelések.az emeletre felhallatszó beszélgetések,rések a falon és két szempár,ami elég mélyen egymásba néz.aztán egy halk szó a fülembe suttogva.
de ez az este se volt vaalmi hosszú.Zolival,Biankával meg persze Petivel kimentünk a parkhoz,ahova anyáékat hívtam.útközben lefeküdtünk a főút közepére,és bámultuk a csillagokat.bár az is igaz,hogy kb félperc volt az egész,mert nem akartuk hallgatni az aszfaltot tovább,aztán fejnélkül végezni.az életérzés nagyon meg van,meg a boldogság is.hiányzott már ez az egész.
az iskolát teljesen feleslegesnek vélem az elmúlt egy hónapban kb.úgy hiszem,itthon is eltudnám unni az agyam,és még tovább is tudnék aludni,ha nem kéne bejárni a semmiért.nem látom annak értelmét,hogy végig ülök csendben 45percet,elalszom a magyar tanár felolvasásai közben,azt hiszem matekon,hogy értem a példát,rá két pecre meg leesik,hogy ez egyáltalán nem olyan egyszerű,mint gondoltam,de aztán leejtem az egészet,mert tudom,kurvasok hasznom nem válik majd belőle.földrajzon megvitatják a politikát,angolon megpróbálunk valami értelmeset gügyögni,de mégse lelem ebben az egészben az értelmet.a szünetek meg hiábavalóak.
most meg már jó lenne,ha kapnék egy levelet Kassáról.szeretnék már biztos lenni,abban,hogy szeptembertől már művészetis leszek.

a System of a down-os póló illata pedig bejárta az egész szobámat.minden Peti illatú.