néha jobb,ha fel se kelnék.

ezt elmondhatom a mai nap után is.4előtt ébredtem,olyan sötét volt,mint  a vakond belső zsebében.felvettem a legünneplőbb hacukámat(egy feketefarmer,egy kutyaszájából kihúzott fehér blúz,utálnivaló magassarkú) és kiléptem az ajtón.hideg volt még(bár most sincs meleg) és rettenetesen fújt a szél.az út negyedénél járva a faluban leoltódott az összes lámpa,amire az első reakcióm egy hangos 'tejóég' volt.azt hiszem,féltem is.nyikorogtak a kapuk,nyávogtak a macskák,a szél csapdosta a villanydrótokat meg minden szar dolog.úgy éreztem magam,mint egy szerencsétlen balfasz.aztán vagy 15 perc várakozás,fagyoskodás után megjött az a szerencsétlen busz,amit már nagyon unok.szinte minden ülésén ültem már.unom már a piros,ócska függönyöket és a nagyon primitív buszsofőrt.unom a soksok magkat kurvaranyosnak,kedvesnek tartó tanárt is,vagy mik is ők.hányinger kapdos tőlük.reggel,amikor bekapcsoltam az iPodomat,kicsit befostam,hogy nem bírja majd ki még az oda fele utat sem,de még visszafelé is kibírta a kicsike.legalább annyi jó volt az útban.amikor megjelentünk a helyszínre,és lassan érkeztek a versenyzők.egy csomó gitáros,hosszúhajú,rocker srác,színestarisznyás lányok,bob marley kitűzőkkel.voltak múltévről ismerős arcok is.meg egy jó pár szimpatikus tag.elfértek a sok tenyérbemászó ember mellett.országosra megint nem jutottam tovább,viszont sikerült megbetegednem,végig nézni végre egy kgszt előadást is.túl sok hasznát nem láttam az egésznek,de mellékes,ott voltam,oszt jó.