egy kócos majom a szélben

mosolygok.itt ülök,és nem tudom miért,de olyan tipikus,emesés,sunyi mosoly van az arcomon.tök jó érzés.megint olvasgattam a régi bejegyzéseket.pontosan a múltév márciusiakat.megtiszteltem őket,ha már egy éve csak vannak maguknak.igen,megint csak azt mondom,jobban irtam akkor,de hát magasról leszarom már.holnap korán kelek.vagyis elméletileg szeretnék korán kelni,nem tudok,sikerül e megvalósitani.ha igen,akkor kimegyek úgy egy órára sétálni,fotózni.szines harisnyában,vékony cipőben,napszemüvegbenben(amit még meg kell találnom),rövidnadrágban.igenigen.igaz,holnapra csak 6 fokot mondanak,de akkor is.már süt a nap.egyébként meg tegnap estére 14 fok volt,ami azért nem rossz.

amúgy enikő rávett,hogy kezdjek már rajzolni megint.és most rajzolok.holnap kimegyek,kiülök valamerre,fotózok egy kicsit,olvasok,rajzolok.vagy éppenséggel,lehet,hogy csak gondolkodom.valószinű,hogy az lesz belőle.mellesleg meg anya vett nekem olaj festéket,van vásznam is,és a hangulat se rossz.

hiányzott már amúgy a ceruza a kezemből.meg az elégedettlenség.na,az elengedhetetlen.

a tavasz hiányzik mindig a lelkemnek.mármint akkor,amikor nincs tavasz.ilyenkor kezdek el igazán én lenni.a kiss tibibe újra,meg újra belebolondulós,füstölő illatú,teát szürcsölgető,borzos,szines harisnyás,gitáros,suli szünetben könyveket olvasó,tornacipős,törökgatyás,utcán éneklős,fotózós emese,akinél alap,hogy lehippizik.

ilyenkor,amikor minden kezd éledni,kezdem el állandóan tervezgetni a jövőmet.de jelen esetben hidegen hagy.nem akarok a jövőmmel foglalkozni.talán azért,mert a múltévi elképzelésem még mindig aktuális,és most se tudnék mást megálmodni.

mellesleg már több,mint két éves a blog,lassan a félezer bejegyzés is meglesz,és ennek ugyancsak nagyon örülök.és nem tudom,miért is  irtam ezt a bejegyzést,de mellékes,sok értelme nincs.