egy kócos majom a szélben

minden egyes hideg tenyér,minden engem átkaroló hűvös kéz,lehellet,kézfogás,tapintás...elgondolkodtat.vagysi beléjük feledkezem.mindig mondták,hogy örült vagyok.mára már elhittem.bár nem tudom,hogy ez mort miért is hoztam fel épp itt.nem jön össze a kettő...mellékes.sikerült átlépnek a küszöböt,és belépni egy másik világba,amiben már nincs ő.mármint van,de más értelemben.elégedett vagyok.nem akarok többet.most tőle csak egy valamit várok el.és merek bízni benne.hátha megint pofára esek miatta,
egyébként meg...tegnap beszéltem Dulival..."meséltem" neki Balázsról.arra jöttem rá,hogy annak ellenére,hogy még soha nem találkoztunk Dulival,kurvára ismer.lehet,hoyg gonoszság,de örülök,hogy nem találkoztunk még...így nem tudom hiányolni.szerintem az embernek szüksége van az ilyen kapcsolatokra.ő bennük tutibiztosra megbízhatsz.ő hollandiában,én itt,a tetű szlovákiában.ugyan kinek számolna be a legfrissebb csókjaimról és barátaimról?majd mesélek neki jó sokat balázsról.egyébként csak a fotóiról küldtem neki egy linket,lesse meg,de mindig mindent megérez.

itt csak Róla annyit,hogy érdekes egy srác.és én szeretem az ilyet.nem emlékszem rá,hoyg valaha ismertem-e oylas valakit,aki csak azért hogy egy olyan emberrel talákozhasson,akit csak egyszer látott biciklizne kb.400 

kilómétert.ő megteszi.nem tudom miért.

még mindig akarom azt a rohadt nyarat.meghozták a suliba a fotóháttereket,van fekete is(wrrrr*-*)