vasárnap, február 19

amúgy nem tudom... talán kezdek észhez térni.eltartott egy ideig,de kellett egy ilyen is.aznap pénteken,amikor azt a bejegyzést írtam,ami azzal végződik,hogy bocsánat,fogalmam sincs,mi lelt engem.haza jöttem,anyáék elhúztak bulizni,egyedül maradtam itthon,és volt időm gondolkodni.az árthatott meg nekem.rájöttem,hogy túl sok mindent basztam el,túl sok esélyt hagytam elfutni,és hibáztattam magam.meghogy ez a kikurt élet túl kiszámítható,és minden egyre rosszabb,és én ez ellen nem tudok tenni.tudjátok,úgy,mint Veronika, Coelho regényében.de aztán ő is észhez tért.és én is.azt hiszem.ott tartok,hogy nem érdekel,mi lesz holnap,ha megkérdik,hogy vagyok,minden rosszat felsorolok,és egy tök nagy mosolygós pofával rávágom,hogy mindezek ellenére kurvajól.és szerintem ez egy tök jó dolog.mármint haladás.megfogadtam,hogy nem fogok panaszkodni,mindennek a pozitív oldalát fogom nézni,mert állatira nem illik hozzám ez a személyiség.örülök minden egyes hópihének,ami földet ér,az ádámmal közös tánclépéseinknek,a napsütésnek ,minden új napnak, meg szinte mindennek.elég sok idő telt el,a depis bejegyzésem meg e között,de úgyérzem,tökéletes összhangban élek önmagammal.fotózok jó sokat,nevetek is eleget,a szerelem még mindig bennem van,kiss tibi hangját is ugyanúgy szeretem,és még nem vesztem el.

3 megjegyzés: