egy kócos majom a szélben

mostanság úgy érzem,hogy semmi másra nincs szükségem,csak a zenére és egy korty vörösborra.napról napra a zenével élek.olyannyira,hogy a történelem felmérőimet se merem leadni,mivel kottákat,tabokat és zeneszövegekkel írom őket tele.és ezt az olyan tanárok,mint a töritanárom,nem értékeli.pedig mindent elmondok velük,amit tudok,amit akarok.legfőképp azt,hogy próbáljon már meg élni.találja meg a szépet,mert az kurvajó.vagyis talán.most úgy érzem.nem tudom miért pont most jöttem rá erre az egészre,amikor is az életemben rosszat rossz követ,de mégis...úgy 4 hónap eltelte után azt mondom,boldog vagyok.ennyi idő után először.várok egy csomó mindent.de csupa jót.reménykedem és ez tök jó.nem,most sincsenek jobb napjaim,mint eddig,de jobban élem meg őket és szerintem ez a lényeg az egészben....meg hát...olykor annyira klassz ez az élet,hogy bele kell dögleni.
kezdek új haverokat szerezni és ezzel együtt rájövök,hogy néha teljesen másképp itélem meg az embereket.évvégére meg majd eljutok oda,hogy nem is fogok akarni elballagni.pedig most még elakarok.nagyon is.előttem van az a nap,amikor állunk a folyosón ballagó botokkal és én meg sirok.de még mennyire,hogy sirok.nagyon.najó,mellékes.
amúgy a fülemben van a 2mm-s fültágeszem.muhuhuuuu.aztán már lassan tovább fejlesztem.ez amúgy valami rohadt cuki meg minden.
azt leszámitva hogy egyre hidegebb van és egyre gyakrabban hullik a hó,minden ok.vagyis nincs...annak a köcsögnek barátnője lett..."élj vele boldogan,áldásom rá..."de amúgy nem csinálok belőle nagy ügyet.legalább nem az én szivemet töri darabokra.
szombaton uszodázok egyet,hétfőn rimaszombatba megyek,aztán meg lesz,ami lesz.
rájöttem,hogy valami eszement szinten szeretem ed sheerant,nem érdekel,mi lesz holnap,beleszerettem egy huszonegy éves srác szemébe és alig várom a március 24-ét.vagyis azt hiszem,alig várom.

ja és igen,amikor úgy döntök,abba hagyom az egészet,rámjön az irhatnék :)