szombat, december 17

azt hiszem,ma beszélgettem Sanyival arról,hogy az én életemben nincsenek olyan emberek,akiket utálok.még olyan sincs,akire rossz széndékkal néznék néhanapján.mondták sokan,hogy én mindnenkivel kedves vagyok,és mindig boldog.lehet,hogy mindnekivel kedves vagyok,de nem biztos,hogy boldog is. de ez most legyen zárójeles.ezt hagyjuk ki.de komolyan.valóban senkit se utálok.valahogy mindenkit szeretek valamiért.lehet,hogy azt a kis,harmadikos lányt csak azért szeretem,mert a haját az őszi szél valami gyönyörűen kócolja össze,de szeretem.vagy azt a szlovákos srácot,akit nem tudom,hogy hívnak,csak azért szeretem,mert mindig szótlanul,maga meredve várja a buszt.vagy a másik kislányt a szeme miatt,a vadidegen szembejövőt a járása miatt.és téged is,mert most pont ezt olvasod és Tékozló angyalt a hűséges olvasásáért,nagyon jó bejegyzéseiért,Hoocyt  a rajzaiért,Rasztamás szidásáért,Médeát talán az őszinteségéért meg minden.szeretem az árvát,a koldust és az utcazenészt.a nyugdíjas bácsikat,a papokat,a hitetleneket.szóval tényelg mindenkit.ha nagyon erősen is erősködöm azon,hogy találjak valakit,akit utálhatok,nem megy.mert nem is akarok.
...mert tudod,én átölelném az egész világot.
ha volna olyan.

ötkor indulok Pestre.háthello.

1 megjegyzés:

  1. mi meg talán néhány jóembert utálunk, de téged beztosan szeretünk. tékozló angyal is, médea is, még az annyira szidott Rasztamás is tutira szeretne. no meg énis. :D

    VálaszTörlés