talán..

talán most könnyebb elsz beszámolnom a szombatról.lenyugodtam,felfogtam az egészet,és vagy 8szor végig gondoltam a történteket.azért éreztem lehetetlenségnek a történteket,mert nem hittem volna,hogy egy 14 éves magamfajta lány átélhet ilyesmit.nem hittem volna,hogy ez sikerülhet.a délelőttöm ugyanúgy telt,mint máskor.mint mindig,portörlés közben quimbyt énekeltem,és ugráltam.csak most volt benne valami más.izgalom,feszültség,ámítás.és amikor beültem a kocsiba...tudtam,hogy az egyik álmom nem sokára valóra válik.aztán beült Nyünyő a kocsiba,persze előtte még jó szorosan megöleltem Nórát,kát,hogy ő nem jöhetett velünk.de az igazat megvalva,így is fantasztikusan lámasztikus volt.nevettünk a kocsiban,apa állandóan beleszólt mindenbe. :D fő utcára lépve első ember,akit megláttam Szilárd volt,aztán Faszi.futottunk Biával,ne persze először cseppnyi hatásszünet. habogtam,hebegtem,azt se tudtam,hol vagyok. kaptunk tőlük egy ilyet:

hogy Szilárd kedves,az nem kifejezés.és amikor megkérdezte,hogy megyünk majd haza... ó,az alpesi síoktató*"sok-sok puszit küldök írva,virtuálisan és a valóságban is! :) puszí"első aláírás Szilárdé,második pedig Faszié...tudtam,hogy Nyünyümmel nagyon jó lesz.nem is csalódtam.buborékot fújtunk a népnek,csináltuk magunkból a bolondot,énekeltünk és annyira boldogak voltunk/én legalábbis igen/és az már kicsit se 'izé,hogy az 'integrált' szóról az integrált áramkör és a benzingőzzel kevert aranypor jut eszünkbe.kicsit se vagyunk Quimby fanatikusok.plűzáztunk,pózoltunk,baromkodtunk.és elég gyorsa

n eljött a 6 óra.kiváltottuk a jegyünket,és amikor a kezembe foghattam a "Quimby koncert" felirattal ellátott papírt,felfogtam,hogy aztazúristenit,komolyan itt vagyunk és nem sokára élőben hallhatjuk,láthatjuk,egy levegőt szívhatunk Velük.és aztán eljött a 7 óra is.vettem Ventilátor blues-t,Nyünyő Quimby pólót/+ pár képeslapot/ és beültünk a 14. sor,10.,11. székébe.sötétült minden,és a szívem ennek észlelése után elkezdett dobogni.de nagyonnagyon.és amikor kijött Tibi,Szilárd,Lívius,Faszi,Dódi,Fefe és megszólalt a hangszerük,sírni kezdtem.eufóriában és kábulatban voltam.énekeltünk jó hangosan,ülve tombltunk, és nem nagyon brtam ki,hogy ne álljak fel.aztán ahogy minden,ez is véget

ért.kimentünk a folyósóra,láttuk Tibiéket,ahogyhátul cigiznek,de az odavezető ajtót becsukták.megkerültük az épületet,hátra mentünk a turnébuszukhoz,aminek mellesleg szlovák rendszáma van./no,azt csak így,kisbetűsként./de enm voltak ott.rá pár percre,láttuk,hogy Tibcsi bent fényképeszkedik két kiscsajjal...futáás.amikor odaértünkk hozzá,mondta,hogy fent a kávézóban.hát ok.ment előttünk,és ááá.igen,kurva jó segge van.de hiszen ő egy Isten...és igen.azt hittem a koncert közben,hogy ennél jobb már nem lehet,de mégis.T

ibi leült a székre,és várta a mi fajtánkat.sorra kerültem...nem tudtam szóhoz jutni...elébe nyomtam a könyvét,és kaptam Tibi firkát !! egy ilyet:

nem csak firkát,nem csak képet,hanem az életem legjobb napját is nekik köszönhetem. /na meg aának,anyának és Nyünyőnek/hálás vagyok mindenkinek. az az érzés,amikor a szívem úgy dobban,ahogy a lábdob,és úgy lüktet a fejembe,ahogy a basszus szól.elalélni azon,ahogy Lívius magam adomat énekel,magunkra ismerni Dódi és Lívius szerepjátékában,röhögni Tibi beköpésein,mert " nyugi,a koncert egy átlagos hugyhólyagra van tervezve",hangosan énekelni a most múlikot,oda ülni Tibi mellé,átölelni mindenegyes tagot és vigyorogni.

és igen,nekem Kiss Tibi a példaképem.minden rossz tulajdonságát,múltját is belevéve.