egy kócos majom a szélben

már lassan kezdem megszokni...

azt,hogy egy csomó mindenki csicskának 'tart'.hogy állandóan kihasználnak.na nagy ló****.felejtsék el azt,hogy én mától bármit is csak úgy megcsinálok,mert ő azt úgy akarja.nem veszek fel ékszerrendeléseket,akárhogyan is fognak könyörögni.utálom,hogy engem csak úgy ismernek: az a csaj,aki ékszereket készít...nem kapok érte semmit,csak néha egy kis örömöt,amikor látom,hogy tetszik nekik az,amit kaptak.de ez ritkaság.mától ez nem így lesz.

kezdem azt is megszokni,hogy az iskolában átvettem a mindenes szerepét.bármiylen verseny van/éneken kívül/ engem hívnak.engem nyúznak hatvanhatfele.é

n csináljam a tablót,én válogassak,vágjak össze zenéket a színdarabra,én vegyem meg az osztálydíszítéshez szükséges lomokat,és szerezzek dalt,én írjak beszédet.és hol van a szabadság ? azt a szabadság,amire mindenki vágyik,és mindennél jobban szeretne ? főleg iylenkor,kamaszkorban.nem,nem lázadok,de erre most rájöttem.

itt ülök az ágyamon, kissé homályban,bár ég az éjjelilámpám.és már negyed kilenc.ölemben a laptoppala,mi már teljesen felforrosította a lábamat.van ezekben a dolgokban valami nagyon jó,mégis,most nem tudom rendesen érezni.érzem az olajfesték szagát,ami mára számomra illattá nőtte ki magát...már itt szárad egy ideje.ezt is elrontottam.ebből ne

m lesz,van,volt sikerem.mint oly sok másból sem. nem fogok festményeim,rajzaim által híressé válni,és még a hangomtól se fog elálni ember lélegzete.kisember les

zek a nagyvilágban,kisfotós a nagyországban.nem leszek színész,az már tuti,bár erre nagyon régóta vágyom.nem is szeretnék híres lenni,nem szeretnám,hogy megismerjen a világ,és hogy autogrammért rohanjanak fölém az utcán.egy valamit szeretnék... a boldogságot.érjem el azt az életemben,hogy boldog tudjak lenni.tudjak örülni a kicsinek,és betelni a legapróbb ajándékkal/ez meg van már most is/,tudjam élvezni a zenét,és a művészetet.mosolyoganak rám majd minden nap a gyermekeim,és csókoljon meg minden reggel az a szerető személy,akivel leszeretném élni életem.éljek Szegeden a családommal,közel a barátaimhoz.tanítsak

rajzot és művészettörténelmet gyerekeknek,és vezessek Nyünyüvel egy teaházat,ami mellesleg borozó is. boldog leszek. azt veszem észre,hogy jó úton haladok.

aztán meg csütörtökön Go Ópusztaszer. 1. lettünk gyerekek.! /végre valami eredmény a mindenénért./

/tibii♥/

Ha valakinek kellene,
hát akkor vegye el.
de én megküzdök a hóban,

csak úgy lazán,hippi módra.

mert én ásványvizen,csokin,zenén,és a barátaim szeretetén élek!