megittam első ezévi kétdeci kofoláját,ami azt illeti,nem volt az az igazi,de tudniillik,ez már hozzá tartozik a nyár hangulatához.olyan jó volt ennyit röhögni.magunkon,egymáson.na meg a semmin.kibeszélni azt,akit csak tudtunk,najó,nem.aztán megint csak arra jöttem rá,hogy imádom a zeneiskola hangulatát.a polcokon sorakozó öbb száz kotta gyűjteményt,a másik osztályból átszűrődő zongora,furulya szót,a tanárokat,azt,hogy abban a tudatban vagyok,hogy olyan emberekkel vagyok egy helyiségben,akik elismertek,olyanok,amilyen én is szivesen lennék.az is jó érzés ám,hogy ennyi hangszerközé vagyok 'zárva'.nem tudom miért,de annyira jó érzés.
amúgy Bea,Csenge. ♥ köszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése