na szóval,szeretlek én Élet...

mert te olyan jó vagy hozzám. ♥

valamit biztos álmodtam.a szemhéjamra színes képeket festett a képzelet.összekeverte a jelent,a megtörténtet azokkal a dolgokkal,amikre néha néha gondolok.de általában mindig ugyanarra.arra,hogy de jó lenne ha..../képzelj ide,amit csak akarsz/ aztán meg az álmomba belekiáltott valami nagyon valóságosnak tűnő hang:

-REGGELIIIIII !!

reggeli,11kor.kibújtam a takaróm alól,de nem úgy,mint a tanár úr kérem-ben.határozottan,és gyorsan. aztán meg csak annyit mondtam:

-na szóval,szeretlek én élet,mert te olyan jó vagy hozzám. ♥

így éreztem magam 'kora' reggel.a nap besütött az ablakon.ezekszerint ma mégsincs rosszabb idő,mint tegnap. mégis,ma muszáj tanulnom. kénytelen vagyok,mert nem szeretnék rossz jegyet kapni.újra.

még egy kis tegnap.

tegnap,már lassan három óra volt,amikor az mr2 bejelentette az évtized második legjobb dalát. igenigen. magam adom. abban a pillanatban,fütölőtől beszívva,és teától berúgva,levetettem magam a földre.ahogy ott feküdtem,olyan volt,mintha minden átok egyszerre jött volna rám. kín volt.nem túlzok.a szívem majd kiugrott a helyéről,a levegő szúrta a tüdőmet.és aztán azt vettem észre,hogy sírok. bazdmeg,de miért ? hogy lehet képes ilyesmire pár sor,pár hang.? no igen,ez itt a quimby hatás. aztán most megint majdnem elkezdtem sírni.

most meg don quijote ébredése.

-nincsen veszély,csak képzelem.

azt kérte,illetve csak mondta anno valaki,az olvasóim közül,hogy írjam le a zenét. ez képtelenség.tegnap,abban a pár percben éreztem igazán a zene erejét.nem lenne zene,üres lenne a világ. az embrek nem lennének annyiszor boldogak.gondolj bele,hányszor érezted úgy,hogy egy bizonyos dal hozott ki a bajból.hányszor adott életerőt.hányszor álltál fel újra,amikor már azt hitted,itt a vég.az én listán megírhatatlan lenne.

köszönöm.

Aztán nekiláttam újra, pokoli zsákmánnyal a zsebemben
átgondoltam, hogy lesz a folytatás
A koboldok dögkútja és a szentlélek koszorúja között
van itt egy szimpatikus nyúlcsapás.

Így hát elindulok rajta,
nem nézek se jobbra se balra,
csak hazafelé, egyenesen,
kaland a karma,
Kicsi kincsem
viharon túl, szélcsenden innen.

Na szóval szeretlek én Élet,
mert te olyan jó vagy hozzám.
Ha néha el is vettél,
késôbb mindent bepótoltál,
Lenn a sliccem
viharon túl, szélcsenden innen