Szívemcsücske!nem tudom mikor fogsz géphez kerülni annyi időre,hogy ide is feltudj majd nézni,de azért úgy érzem,most megkell ezt írnom.
tudod,én mindig rettegtem attól,hogy csalódni fogsz bennem.mert bennem milliószor buktak el hitek...de egy valamit kértem minden este,azt,hogy te néked semmi olyat ne tegyek,amit később megbánok,ami miatt az irántam érzett szereteted enyhülhet.de most eljött az a pillanat.amikor felhívtalak,és meghallottalak,már akkor elkezdtem sírni.me
rt tudtam,hogy mit írtam tegnap este Ádinak.minden egyes mondatomat,amire emlékeztem,átgondoltam még ma a buszon,ahogy nyeltük a csíkokat,és a világ pajkos szellőként suhant.és versenyen is annyiszor gondoltam rád.én már akkor,amikor begépeltem azokat a mondatokat,tudtam,hogy ezt nem is én írom,én ilyenre nem vagyok képes,én ilyet nem írhatok a hozzám legjobb szívű leányzóról.már akkor elszörnyedtem,hogy a kétkezemalól ilyen mondatok születtek.nem tudom miért,mi okból is írtam azokat,mivel én nekem megvolt a saját véleményem a történtekről.úgy bíráltam el magamban,hogy nem számít,hogy részegen azon az estén mit csináltál. hiszen abban az állapotban már nem villan fel a villanykörte a fejedben,hogy hopp,ezt nem kéne.nem,csak mész a többiek után,csinálod azt,amire késztetnek.megiszol még egy felest,aztán meg...nem érdekel,ki mit mond még erről az esetről,megvédelek,kiállok melletted.tudom,hogy szégyelled,ezt szerintem szégyelné minden
ki.de próbáld elfelejteni.gondolj arra,józan ésszel hogy cselekedtél volna.rájössz,hogy eszedbe se jutott volna,nagyívben kerülted volna ezt a helyzetet.és én ezt rólad tisztán tudom.tudom,hogy te ilyenre képtelen lennél.nem követnél el ilyen hibát SOHA.ismerlek elég jól.sőt.ismerlek,és szeretlek úgy,ahogy vagy.szeretlek a hülyeségeiddel,a merészségeddel,a menőmanóságoddal,a kreatívoskodásaiddal,a pityergős pillanataiddal,az őrült személyiségeddel,a színes egyéniségeddel,a jó verseiddel,a szívhezszóló mondataiddal,a naponta leírt "szelly ♥"-del,a mindent egyszerre elhadaró beszédeddel, őzikeszemeddel és minden egyéb tulajdonságoddal együtt ♥ úgy szeretlek,ahogy vagy. tudom,hogy meginogtál,elbizonytalanodtál,de megértem.szükséged van egy kis időre,és helyre jössz.én várlak vissza.én szeretlek.és a könnycseppek ismét miattad folynak le az arcomról.de nem bánom.érted sírni a legkevesebb. május 13 óta imdálak.mindent megosztok veled.próbálom,hogy
minden örömömben neked is kicsit részed legyen.annyiszor írtam már rólad ebben az átkozott blogban,de egyszer sem tudtam pontosan leírni azt,amit irántad érzek.ezt nem is leírni,mondani kell,hanme érezni.remélem,te érzed. és Nyünyü,nekem nincs szükségem ajádnékra,te magad ajádnék vagy számomra. és igen, jó lesz a Quimby,Veled. (:
mindig is szükségünk lesz egymásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése