egy kócos majom a szélben

valamikor/ahogy ma is/ rádöbbenek,hova tartunk a világban.hova tartanak az emberek,a diákok. próbáltam belegondolni,hogy vajon mit képzelhetnek magukban,mit érezhetnek diáktársaim,amikor átverik a tanárukat,ellógnak óráról,és a tanár szemébe hazudnak...vagy én vagyok túl jó,vagy nem tudom,de én erre képtelen lennék.nem mernék rossz szót szólni a kémia órán,mégha arra is lenne kedvem,inkább magamba fojtom,és beszívok egy jó adag hideg, reggeli levegőt,ami a kitárt ablakokon tódult be a terembe.néha segít,néha nem,de akkor se feleselek vissza még a leglazább tanárnak sem.nem tudom,hogy a mai fiatalok kb. 70 százaléka miért oylan elvetemült,neveletlen ,amilyen. minden jót megakarnak kapni,húzgálják a szájukat,ha rossz jegyet kapnak,de nem is hajlandóak ellen tenni. a sült galamb nem repül be magától a szádba.

-.-. ezt csak így,hogy tudjátok,mi a véleményem.

szánalom.