egy kócos majom a szélben

nehéz ezt kimondani,és leirni is az.de néha úgy érzem,nincs Isten.vagy ha van,akkor kegyetlen,és azt akarja,hogy szenvedjenek az emberek.én már nem fogok semmit se kérni,nem fogok kivánni,mert most valahogy ráébredtem,hogy csodák valóban nincsennek,és fölösleges illúziókkal tömnöm a fejem.a dolgok úgyis alakulnak majd maguktól,ahoyg csak azt szeretnék,mit se törődve az ember érzéseivel,szándékaival.ez van.

ez most nem én stilus,de mégis tetszik.és pofabefog*.*

http://www.youtube.com/watch?v=-WijbzhawnE&feature=related

Mindig félek, ha indulnom kell,
Nem tudom mi vár rám.
Könnyes arccal, gondolatokkal,
Mennem kell tovább.
Fáj nagyon, hogy ennek is vége már.

Mindig félek a holnapomtól,
Egyedül mit hoz majd.
Egy kopott fénykép,
Mi bennem él még,
S mindig felkavar,
S nem enged,
Belül fogva tart.

Valahol vár még rám
Száz és száz, gyönyörű csoda.
Amit csak te hozhatsz el,
Mi szívemnek kell,
Hogy lángoljon a tűz minden éjjel.

Vár még rám
Száz és száz, gyönyörű csoda.
Amit csak te hozhatsz el,
Mi szívemnek kell,
Hogy lángoljon a tűz minden éjjel.

Maradj csendben, had érezzem,
Mikor hozzám érsz,
Hogy minden rendben, s bármit tettem
Te kárpótolsz mindenért.
Régóta várlak, hát ne hagyj el többé!

Egy ismeretlen úton jártam, sose hittem el,
Hogy minden percben, mit veled töltök,
A boldogság ölel.
Régóta várlak, hát nem engedlek el!

Valahol vár még rám
Száz és száz, gyönyörű csoda.
Amit csak te hozhatsz el,
Mi szívemnek kell,
Hogy lángoljon a tűz minden éjjel.

Vár még rám
Száz és száz, gyönyörű csoda.
Amit csak te hozhatsz el,
Mi szívemnek kell,
Hogy lángoljon a tűz minden éjjel.

Valahol vár még rám
Száz és száz, gyönyörű csoda.
Amit csak te hozhatsz el,
Mi szívemnek kell,
Hogy lángoljon a tűz minden éjjel.

Vár még rám
Száz és száz, gyönyörű csoda.
Amit csak te hozhatsz el,
Mi szívemnek kell,
Hogy lángoljon a tűz minden éjjel

amúgy meg nem,nem ilyen hangulatomban vagyok.utálom a szerelmet,utálom a közeledő valentint,de most mégis jó volt egyszer meghallgatni.