ez csupán egy átlagos szerda este. yann tiersen szól a kis kütyüből,vagyis inkább amélie.mellesleg mindegy az,mindekttő felemelő.felemel a fellegekbe,és ott szűrcsölöm a forró barackos teát.miközben kicsit nosztalgiába mélyedem,és mosolygom mint a vadalma,majd kicsordul a szememből egy könny.ez van.emlékeim börtönébe vagyok zárva.nem tudok tőlük meg szabadulni,de lehet,hogy nem is kéne.lehet,jobb ez így.színpadok,fények,nevetések,labambák,országúton fekvések,csillag számlálások.be jó.és de ok rossz döntés,de sok rossz szó,mennyi rengeteg hazugság.ó.de buta az emberiség.és így én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése