másfajta.

rám mosolyogsz és szóra nyílik a szád.a következő pillanatban a szél fölém sodorja azt a szót ami az előbb elhagyta a szád.még mindig mosolyogsz.vissza mosolygok rád,de nem olyan örömmel és őszinteséggel mint Te az előző pillantban.felfelé görbítetted az előbb az a szád,én miattam.de tudom,hogy most mindent megteszel értem,ajándékokkal árasztol el,és állandóan a fülembe súgod azt a szót,amivel mostanság oly sokan dobálódznak.lehet hogy te is.lehet,hogy itt szeretsz,de ha megcsókollak és kilépek az ajtódon, a szekrényedből vagy az ágyadalól kibújik egy olyan nő,akit szeretsz.őt is szereted.ha tudnád,mire gondolok,elszörnyednél rajtam és kifogásokat keresgetnél.de mit tennél,ha én abban a minutumban elordítanám magam,és azt mondanám nem érdekel ? és a fejedhez vágám,hogy nem szerettem,amikor ősrégi történetekkel tömted fejem,és saját verseidből olvastál ? és azt,hogy nem tudlak szeretni ? és mivan,ha az előbbi feltételezés rólad nem igaz ? szívtam.és te is.együtt szívtuk.