egy kócos majom a szélben

jó néha magamat csak úgy elnevetni!
(elég néha egy mosoly is:)

az életemet mostanság kétszer annyira értékelem,mint eddig,és sokkal boldogabban élem,mint valaha.kérdezhetné jó pár ember,de ugyan miért vagyok boldog,mi az oka ennek az életigenlésnek? a válaszom:minden. nem tudom,mi hozta ezt ki belőlem,de mosolygok,és élvezem,értékelem azt,ami van.
----
egyedül menetem be a medencébe.forrónak bizonyult az úszómedence vizének hőmérséklete után.a lelapult,rövid hajam tincseiből még a hideg vízcseppek csepegtek,és folytak végig az arcomon.letelepedtem két idősebb pár mellé és a csípőmön végig haladt egy buborék,aztán ugyanezt éreztem a combomon is.mosolyogtam.úgy támaszkodtam a medence falához,mintha a nyári napsütésben süttettem volna magam.a vízilabdás srácok néha  megdobták a fedett uszoda falát,erre mintha zápor kerekedett volna.sűrűn hideg vízcseppek zuhantak bele a medencékbe,találták el arcunka,homlokunkat,és folytak rajtunk végig.néztem,ahogy a vízfelszínét megzavarják az egyenesen,gyorsan zuhanó cseppek.magamban lelassítottam a jelenetet és mosolyogtam.aztán újra mosolyogtam,majd újra és újra.néha a semmin is.
---
a cserépkályha melege szinte felforrósította a levegőt a reggeli napsütésben úszó szobában.a macska a szokásos helyén dorombolt,az asztalon friss gyümölcs és gabonapehely várt.muszáj volt mosolyognom ezen.az óra még alig kilenc órát se mutatott.csend volt és nyugalom.a többiek már elmentek,egyedül maradtam.csokis chocapiccot szórtam a kézműves tálkába majd leöntöttem tejjel.a pokrócba burkolództam,kezembe vettem  a tálat,a könyvemet és odakuporogtam a doromboló cica mellé,a kályha szélére.jól esett a meleg,jól esett a napsütés.aztán lapozni kezdtem a könyvemet.a könyvjelzőnek használt sárga madártoll kecsesen szállt a csempére,nem tudtam elkapni.ezen is mosolyogtam.a nap lassan eltűnt a hófelhők mögött,és óriási pelyhekben kezdett hullani a hó.alig értek földet a hópelyhek,elolvadtak.az úton kóborló kis macskák az ég felé nyújtották elülső lábaikat és el akarták őket kapni,majd amikor az egyiknek az orrára hullott egy hópihe,lenyugodott,és határozott mozdulattal,míg mielőtt elolvadt volna,leseperte mancsával.

 érezni,hogy élek!